Jaj vigyázat, támad a Tisza! Komoly lépéseket kell tenni, még több homokzsákot hordani, gátat építeni, mert az előzőek úgyis tönkrementek már. Még jó, hogy olyan kedves az ország, hogy milliárdokat fektet ebbe bele. Kell is rá a pénz, fontosabb, mint bármi más. Miért vagyok ennyire szarkasztikus? Jaj elnézést, rossz a kifejezés, bunkó, hogy nem törődök mások komoly problémáival. De igazából csak arra akarok rámutatni, hogy egyesek negativ diszkriminációban részesülnek. Bizony, azok nem kapnak ennyi pénzt akik működő vulkán oldalába költözik. Mii?? Hogy létezik ilyen idióta?? A vulkán az veszélyes, főleg amelyik még most is böfög ki néha egy kis forró lávát. De a víz az barátságos, legalábbis kellemesebb, hűs és tök jó benne fürödni. Tehát folyó árterébe költözni nem butaság. Sőt én is támogatnám, épp az imént is azt próbáltam kifejteni. A folyó egy bizonyos mederben folyik és kész, mindig ugyanannyi a vízhozama, nem kell tőle tartani. Akkor mi az árvíz? Jaj az megesik. Olyan, mint a földrengés, nem lehet kikerülni, sem előre megjósolni. Jön az ár, vége. Szegény néni, akit a hiradóba mutatnak, igaz, hogy az ő háza magától is összedőlt volna, de az siralmasabban néz ki, jobb mutogatni az empatikus embereknek, akik rögtön megsajnálják a nénihez hasonló szerencsétleneket, így biztos ők is támogatni fogják az árvízsújtottakat. Szegény bolondok...
Nem akartam ennyire cinikus lenni, így komolyabb hangvételre fordítom a szót, ugyanis a fenti pár sor nem olyanhoz illik, aki egy álláspontot próbál értelmesen kifejteni.
Mint a WWF egyik támogatója, időnként kézhez kapok egy általuk kiadott magazint. A legutóbbi témája pont a Tiszához kapcsolódik, azaz az ártéren lévő életről, helyzetről és bizony megoldásötleteket is próbál nyújtani. Megfogott a téma, ugyanis már régóta foglalkoztat. Sokan közömbösnek tartanak emiatt, de az árvízkatasztrófákról szóló hírek sosem fogtak meg. Nem értettem, hogy miért építkeznek emberek olyan helyre, ahol bizony évente legalább egyszer árvíztől kell tartani, vagy ha így is döntenek, miért lepődnek meg, ha beüt a katasztrófa? Azt gondolnánk, hogy teljes tudatával az esetleges következményeknek költöztek oda. Azonban vissza kel ugarnunk pár(száz) évet, a reformkorba, ahol kezdődött az egész. Az ötlet a Tisza hajózhatóvá tétele volt, valamint, hogy több termőterület szabaduljon föl. Jó ötletnek tűnt, gazdasági szempontból biztosan, az ötlet hátrányait mégis ma élik meg az emberek, akik olyan környezetben nőttek föl, hogy ott nem volt folyó soha, és az a terület mindig is az embereké volt. Azt pedig végképp hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a Tisza viszont sokkal régebben van ott, mint azt az ember el tudná képzelni. Keményen törte magának az utat, alakitotta folyamatosan körülötte a tájat. Az Alföld a Tiszáé, az élővilág is, amelyik odatelepedett, nem pedig forditva. Ha ezt valamelyik élőlény nem fogadta el, vagy elpusztult, vagy kénytelen volt alkalmazkodni. Az ember viszont azt hitte, hogy azzal, hogy eszköze van és esze a változtatáshoz, akkor az úgy is fog maradni. Lecsapoltuk a folyót, leröviditve útját, keskenyitve szélességét, szabályozva folyását. Legalábbis ezt gondolva. A kanyonokat is a folyó szelte át, tömör sziklán haladva át, pár gát meg sem kottyan egy ilyen hatalmas erőnek. Nem évtizedek alatt, ezért nem látjuk hatását egyelőre, de hosszú távon fenntarthatóan nem lehet működtetni egy ilyen védelmi formát. Ha nem az egyik falut önti el a víz, a másikat fogja. Az ország szempontjából mindegy, a pénz erre fog menni, csak nem az xy falunak, hanem a gx-nek.
Akkor mit lehetne tenni? Rengeteg ember él azokon a területeken, nem lehet mindenkit kilakoltatni. Bár tény, hogy az ott élők számára az a legegyszerűbb válasz. De van más lehetőség is, és erről olvastam a magazinban. Adjuk vissza a folyónak azt, ami neki jár. Adjuk meg neki azt a lehetőséget, hogy ott folyjon ki a fölösleg a tavaszi esőzések után, ahol amúgy is tenné. Miért jó ez nekünk? Mert mi kiválaszthatjuk azt a területet, így a vízfelesleg nem lakott területen vezetődik le, ellenőrizetlen körülények között. Használjuk ki, hogy a földnek jót tesz, ha időnként víz alá kerül. Használjuk ki, hogy van elég vize Magyarországnak, csak gazdálkodni kell tudni vele. Az Alföld szikesedik, hiányzik neki az a víz, amit inkább lakosokra zúdítunk, ahelyett, hogy termékennyé tegyük a földet, ami azért van, hogy nekünk szolgáljon földi jóval. Lehet, hogy nem azokkal a gabonafélékkel, amit ráerőltetünk, de ha a tájnak megfelelője terményeket termesztjük, csak hálásabb lesz, és gazdagabb a termés. Érdemes ezt végiggondolni. Igazából még csak vissza se kéne térnünk teljesen a reformkor előtti állapotokra, egyszerűen csak kompomisszumot kel kötni a természettel. Egy értelmes felnőtt így oldja meg a problémáit, a rakoncátlan gyereket sem bezárjuk a szobába, mert tudjuk, így vagy úgy, de el fog szökni. Nem jobb tudni előre az időt és a helyet? Megvédhetjük embereinket és az Alföldet, csak fel kell hagyni azzal a hiábavaló szokással, hogy homokzsákokat hurcolunk. A pénz mehet arra is, hogy a gazdákat támogassuk, hogy áttérjenek egy másfajta gazdálkodásra, vagy kompenzáljuk, hogy időnként a földjét elönti a víz- ami az év többi részére termékennyé teszi a talajt. Ideje lenne meghallgatni mit szeretne a Tisza, mit kíván az elővilága mielőtt számunkra is kedvezőtlen megoldást választunk.
